Pozitív gondolkodás?

Ma már közhelynek számít a felszólítás, hogy gondolkozzunk pozitívan, de azt tapasztalom, hogy még mindig rengetegen vannak, akik nem tették magukévá. Sokszor magamon is azt tapasztalom, hogy negatívan állok dolgokhoz. Hajlamos vagyok lekicsinyleni magam és a teljesítményeimet és emiatt pesszimistán nézni egyes események elé. Például hamarosan Angliába utazom pár napra egy konferenciára, és már most (sőt már hetek óta) szorongok miatta. Főleg azért, mert nem tartom valami jónak és használhatónak az angoltudásomat. Persze nem is csapnivalóan rossz, de ha izgulok, akkor egy szót sem tudok kinyögni, és ha azon görcsölök, hogy megértsek valamit, pont akkor nem értem meg. Persze lazán kellene kezelni, a nyelvet csupán eszköznek tekinteni és főleg nem félni... Dolgozom rajta!

Vagy például bármennyire is frankónak tűnök a bejegyzéseim alapján (hihihi), azért időnként elbizonytalanodom, hogy valóban működni fognak-e a dolgok, amiket elterveztem, leszek-e elég kitartó. Illetve bármikor jöhet olyan rajtam kívül álló körülmény, ami hátráltat a haladásban, amiről vagy amiért nem tehetek. 

És valahogy az út a lejtőn könnyebb, mint az emelkedőn. Ha egyszer elkezdődik egy negatív hullám, magától nem fog leállni. Szóval, nincs más hátra, mint mihamarabb fülön csípni a negatív gondolatokat és megvizsgálni, vajon van-e alapjuk. Az sem jó persze, ha meghamisítjuk önmagunk előtt a valóságot csak azért, hogy pozitívnak láthassuk, de mindig azt kell keresni, mi jó sülhet ki az adott helyzetből. Persze ezt mondani könnyű... Különösen akkor nehéz megvalósítani, ha negatív emberek vesznek körül. Mesélsz a terveidről lelkesen, mire lesajnálóan közlik, hogy a vállalkozóknak nagyon nehéz, az XY-nak sem sikerült. Vagy ha valaki egy nagyszerű program szervezése közben fejti ki, hogy szerinte ez úgysem fog érdekelni senkit, mert ő sem szokott elmenni hasonló programokra. És a legszörnyűbb, hogy ezek az emberek egyszerűen nem értik, mi a probléma. Azt hiszik, hogy csak a véleményüket mondják el valamiről, pedig csak fröcsög belőlük a borúlátás. 

Szóval, kedves Olvasóim, mi ne legyünk ilyenek. Éljünk önmagunk és mások felé is a bátorítás, a kedvesség, a bizalom, a biztatás, a megerősítés kommunikációjával.

Szép estét!