Mostanában sokat foglalkoztat a gondolat, hogy tökéletesítsem magam, a képességeimet, új tudásra tegyek szert olyan területeken, amiket eddig elhanyagoltam. Hiszen, ha azt az életformát szeretném élni, amit választottam, több lábon állni, sok mindennel foglalkozni, akkor fontos, hogy sokrétű legyen az érdeklődésem, legyen tudásom és tapasztalatom több területen, olyan kombinációban, ami különlegessé tesz másokkal szemben. Az egyes területek, amiken képezem magam, ugyanis hatnak egymásra, tehát ha például fejlődöm a rajzolásban, akkor nem csak annyit profitálok belőle, hogy szebben tudok rajzolni, hanem gyarapszom egy új látásmóddal, sőt a sikerélmények miatt boldogabbnak, kreatívabbnak, tettre készebbnek érzem magam és nagyobb bátorsággal állok neki egy új ismeret megszerzésének. Vagy, ha gyakorlom magam a pénzügyeim tudatos kezelésében, az a figyelem, amit erre fordítok ösztönözni fog sok minden másra. Például arra, hogy ár/érték arányban megfelelőbb termékeket vegyek, ami sokszor azt igényli, hogy kiokosodjak bizonyos dolgokból. Vagy a másik oldal: szükségét érzem, hogy a tartalékolás mellett több pénzt keressek, tehát igyekszem értékesebbé tenni magam a munkaerőpiacon.
Tehát a dolgok hatnak egymásra, egy egy új ismeret megszerzése újabb és újabb kapukat nyit meg. Persze mindenkinél más kapukat, hiszen egyediek vagyunk, egyedien és csodálatosan összerakva. :)
Lehet, hogy az én felfogásom irreális vagy életképtelen, de valahogy mindig is azt tartottam a magam részére ideálisnak, ha azt csinálhatom, amit szeretek, ha folyton fejleszthetem, képezhetem magam különböző területeken, ha az egyes tudásterületek kombójától plusz az én egyéni látásmódomtól leszek képes valami olyanra, amire senki más. Ez nem azt jelenti, hogy jobb lennék vagy jobb akarnék lenni, mint bárki más. Magamnál akarok jobb lenni, és felfedezni a lehető legtöbb bennem szunnyadó lehetőséget, és hasznos dolgokra használni. A megélhetésemre és más emberek szükségleteinek betöltésére.
Egy darabig azt gondoltam, hogy az, hogy nem akarom elkötelezni magam egy nyolcórás munka és egy adott munkahely mellett, annak a jele, hogy még nem nőttem fel eléggé, és az lesz az érettségem jele, ha erre már képes leszek. De rá kellett jönnöm, hogy amire én vágyom, az egy másfajta életforma. Talán olyan mint a vállalkozóké. Szeretnék felépíteni valamit, és nem azért dolgozni, hogy leteljen valahogy a munkaidő és megkapjam a havi fizetést az aktuális bértábla alapján (brrr...), hanem azért szeretnék dolgozni, mert fontos dolgot csinálok, amit szeretek, ami boldoggá tesz, amit hasznosnak érzek, amire szükség van, és azért, hogy boldoguljak, hogy jusson a szükséges dolgokra pénz, idő és energia.
A legtöbb embert annyira lefárasztja a munkája, hogy egyszerűen nem jut idejük és energiájuk olyan dolgokra, amik igazán fontosak: pihenés, lelki feltöltekezés, hobbi, kapcsolatépítés, tanulás, képességek fejlesztése, én-idő, tartalmas beszélgetések, jó könyvek olvasása, testmozgás, játék. Pedig ha ezekre időt és energiát fordítok, több leszek, értékesebb, kiegyensúlyozottabb és boldogabb.
"Ahogy a fűrész is élesebb, hatékonyabb lesz, ha megélezik, úgy a sikeres emberek is folyamatosan “élezik” önmagukat. Test, szellem, lélek – rendszeresen foglalkoznak mindhárom fejlesztésével." (Stephen Covey: A kiemelkedően sikeres emberek 7 szokása
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése