Nem muszáj mindig csúcsformában lenni!

Ma délelőtt elkezdett fájni a hasam. Rosszkedvű lettem, elfogyott a motivációm, nem tudtam, mit írjak a blogba. Bár rengeteg téma van előkészítve és kigondolva, de egyszerűen nem érzek erőt magamban ahhoz, hogy most bármelyikkel is foglalkozzak. Mikor elpanaszoltam a Kedvesemnek, hogy nem tudok mit írni, azt mondta: írd le ezt! És igaza van! 

Nagyon is jó dolog, ha tudatosan szervezzük az életünket, ha vannak céljaink, amire törekszünk, de azért nem vagyunk gépek! Egy kedves gyerekkori barátnőm mesélte, hogy ő például úgy ír tennivalólistát, hogy nem görcsöl rajta, hogy mindent teljesítsen, lazán kezeli, és sikerélménynek fogja fel mikor valamit kipipál róla. Ami nem sikerül, az majd meglesz holnap. Ez a hozzáállás nagyon tetszik! Valahogy szeretjük a ló két "túloldalát". Vagy elhagyjuk magunkat, nem érdekel semmi, nem csinálunk semmit, vagy dolgozunk ész nélkül és könyörtelenül túlhajtjuk magunkat. Pedig megvan a helye a kőkemény, céltudatos munkának, és a lazításnak, töltődésnek is. 

Vannak olyan napok - nőknél különösen -, amikor semmire sincs erőnk és motivációnk, legszívesebben egész nap nem csinálnánk semmit. Függetlenül attól, hogy heti egy napot, a szombatot pihenéssel töltöm, hétköznap is beüthet egy ilyen levert nap. Talán jó lenne most arról beszámolni, hogy mégis mennyi mindent csináltam/csinálok ma, milyen aktív és tevékeny vagyok, pedig nem egészen. Tényleg elintéztem sok mindent, de bizonyos dolgokhoz egyszerűen nincs kedvem, és összességében lustának és haszontalannak érzem magam. Az lennék? Ez csak egy kis hullámvölgy, de még mindig látom a célt. Ezerféle eszközzel haladhatok felé, és ebben vannak olyanok, amikre a legrosszabb napjaimban is képes vagyok. Időben lefeküdni, feltenni egy arcpakolást, nézni egy motiváló sorozatot, csak néhány dolgot csinálni meg a listáról, élni a hobbimnak, ami nekem most a rajzolás, énekelni egyet, megenni egy ribizlis túrórudit, chatelni a barátommal... Szinte hallom a felvetést: de ezek közül alig van valami, ami előbbre visz. Tévedés! Az visz előbbre, ha kezelni tudom a rossz hangulataimat és a mélypontjaimat, ha nem zuhanok össze az első akadály láttán, ha megértem, hogy az élet természetes része az, hogy nem mindig vagyok csúcsformában, és amint túl vagyok a levertségen, folytatom teljes erőbedobással!

Szép napot! :)