Kedves Olvasók!
Néhány korábbi bejegyzésemben ejtettem szót a párkapcsolatról, hogy hogyan
látom, és miért tartom fontosnak az önállóságot egy kapcsolaton belül. Sok
visszajelzést kaptam, melyek arról árulkodnak, hogy a téma igenis nagy
érdeklődésre tart számot. A bejegyzésemben az általam ismert szakirodalomra,
sok-sok előadásra és a saját tapasztalataimra támaszkodtam. De még így sem
mondanám magam szakértőnek a témában, ez csupán a felhasználói oldal.
Viszont néhány hónapja volt alkalmam egy párkapcsolati tréningen jobban
megismerni egy igazi szakértőt, Mihalec Gábort. Ha a száraz tényeket is tudni
szeretnétek, ő pár- és családterapeuta, első és egyetlen feleségével él boldog
házasságban és két gyermek édesapja, és a Gyűrű-kúra nevű párkapcsolati tréning
megalkotója. Amiben igazán nagy ez a program, az nem csupán a párkapcsolati
problémák kezelése, hanem azok megelőzése, egyfajta felkészítés egy
kiegyensúlyozott, működő házasságra. Ami nagyon megfogott a programban, hogy
Gábor nem árul zsákbamacskát. Nem állítja, hogy a párkapcsolat egyszerű, és
kimondja a megnyugtató tényt: még a legjobb házasságban is vannak problémák. Másfelől,
nem kertel, nevén nevezi a dolgokat, legyen szó szexualitásról vagy az
anyós-kérdésről.
Mikor felmerült bennem a gondolat, hogy írni kellene a blogba párkapcsolati
témáról, az első ötletem az volt, hogy Gáborral készítsek egy interjút a
párkapcsolati önállósággal kapcsolatban felmerült kérdéseimmel. Nagy örömömre
Gábor szívesen vállalta az interjút, ezt olvashatjátok az alábbiakban.
Párkapcsolati terapeutaként biztosan
több olyan párral találkoztál, melyben az egyik fél személyisége szinte
beleolvad a másikéba. Mi lehet ennek az oka? Esetleg az, hogy túl korán
rohantak bele a kapcsolatba, mielőtt kialakultak volna a jellemvonásaik, a
szokásaik, az életszemléletük? Ezek a párok eljutnak egyáltalán egy
párterápiáig?
Az egybeolvadásnak nagyon sok oka lehet. Az egyik ezek közül a
személyiségfejlődés lezáratlansága. Állhat azonban a háttérben egy gyermekkori
feldolgozatlanság is, amikor a gyermek nem kapott elég szeretetet, elismerést,
megbecsülést a szüleitől, azért minden szeretetéhségére a partnerétől vár
választ, arra is, amit a szüleitől kellett volna megkapnia. Ilyenkor történik
meg az, hogy a szeretetéhes fél túlságosan függő helyzetbe kerül a párjával. Ha
viszont "felnő" mellette és már meg tud állni a saját lábán, akkor
sokszor rádöbben arra, hogy már nincs is igazán szüksége a másikra, így a
korábbi függés gyorsan átcsaphat hűvös elkülönülésbe.
Hogy látod, milyen arányban adják fel
nők és férfiak az önállóságukat a másik kedvéért? És ez valóban a másikért
történik, vagy a másik nem örül neki? Ki lesz előbb, az elnyomó vagy az
elnyomott?
Talán a társadalmi elvárások jobban "kedveznek" a nők
alárendelődésének. "A nő legyen kedves, alázatos, engedje a férfit
kezdeményezni, stb." ezek az üzenetek sajnos fogékonnyá teszik a nőt az
egyenlőtlenség eltűrésére. Amikor az egyenlőség megbillen, az csaknem mindig
problémák forrásává válik a kapcsolatban. Még ha úgy is tűnik, hogy a domináns
fél élvezi ezt, egy idő után ő is szenvedni fog az egyenlőtlenségtől, mert az
az intimitás kárára megy. Az alárendelt fél egyre önállótlanabbá válik, kiteszi
magát a depresszió veszélyének, ez pedig a partnernek sem kellemes. Mindkét
játszma lehetséges. Aki mindig az alárendelt pozíciót töltötte be, az
előbb-utóbb elnyomóvá teheti a társát és fordítva is. A kulcs a hátterek
tudatosítása és új megoldási módok találása.
Manapság sok olyan család van, ahol a
feleség hordja a nadrágot. Szerinted ez egészséges? Normális? Mik az egészséges
arányok a döntéshozásban, vezetésben? Hogyan lehet észrevenni belülről, hogy
egy kapcsolatban eltolódtak az arányok?
Valakinek vezetnie kell. Sokszor azt
látom, hogy ezt a szerepet nem a feleség választja, hanem inkább belekényszerül
egy döntésképtelen férfi mellett. A legjobb persze az, amikor két ember
bölcsességén és széleslátásán alapuló közös döntések születnek. Ha úgy
történnek a dolgok, hogy a döntésből mi valahogy mindig kimaradunk, akkor nem
árt, ha elkezdünk aggódni, mert az arányok eltolódtak.
Nagy örömmel értesültem róla, hogy
egyedülálló módon nem csupán megromlott kapcsolatok kezelésével foglalkozol,
hanem a lehetséges problémák megelőzésével is. Ezt a célt szolgálja a
Megcsalásbiztos házasság című írásod és a februárban induló Intimitástréning. Ha
már megelőzés, mit tehet egy házasságra készülő nő vagy férfi, hogy később ne
legyen se elnyomó, se elnyomott fél a kapcsolatában?
Ez a megközelítés ma még egzotikumnak
számít, hiszen mi magyarok csak akkor megyünk szakemberhez, amikor már nagyon
nagy a baj. Pedig megelőzni a bajt sokkal könnyebb, mint utólag kezelni. Erre a
célra hoztunk létre több nagyon hatékony programot. A Gyűrű-kúra (Magyarország
eddig egyetlen tudományosan igazolt hatékonyságú párkapcsolati tréningje) azokat
a készségeket tanítja meg a résztvevő párokkal, amelyek nélkülözhetetlenek a
kapcsolat kiegyensúlyozott megélésére. Az Intimitástréning abban segít, hogy a
szerelem ne szelídüljön egy idő után "csak" barátsággá, hanem
folyamatosan inspiráló, eleven, örömteli legyen, valamint megtanít azokra a
magatartásformákra, amelyekkel határokat vonunk a kapcsolatunk köré és így
megvédjük azt az illetéktelen betolakodóktól. A tréningre egyébként november
15-ig még kedvezményesen lehet jelentkezni a www.intimitastrening.hu
weboldalon. Egy további érdekes rendezvény lesz február 1-én a Ketten Együtt
Nap, ahol Rajtam kívül olyan neves szakemberek adják át tudásuk legjavát, mint
Pál Feri, dr. Mészáros Ádám, Tapolyai Emőke, és Csizmadia Róbert. Erre is lehet
már kedvezményesen regisztrálni a www.kettenegyuttnap.hu
oldalon.
Megelőzési jelleggel nagyon lényeges
tisztázni, hogy ki milyen mintát hoz magával otthonról és milyen szerepmodellt
szeretne megélni a házasságban. Ezt persze nemcsak elvi szinten érdemes
megtenni, hanem aprópénzre kell váltani egészen odáig, hogy ki milyen
háztartási feladatot végez, hogyan vesz részt a döntéshozatalban, miként fogja kezeli
a pár a pénzt, ki kezdeményez a szexben, hogyan fegyelmezik majd a gyerekeket,
stb.
Remélem, érdekesnek és hasznosnak
találtátok az interjút. Ha igen, akkor kérlek, osszátok meg a bejegyzést, hogy
másokhoz is eljusson, akiknek esetleg még szükségük is van rá.
További szép napot nektek! J
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése