Egyetértesz velem abban, hogy nincs bosszantóbb, ha valaki a társaságodban mást se csinál, csak belebújik a telefonjába? Engem egy dolog bosszant még jobban: ha én csinálom ugyanezt és képtelen vagyok abbahagyni.
Az okostelefon nagyszerű találmány, a wifi szintén, de sajnos egyik sem pótolja az "offline" életünket. Lehet valami szinte olyan, mint a valóság, de attól nem az. Ráadásul szinte mindig az történik, hogy amit a telefonunkból "kapunk", silányabb, mint amit elszalasztunk miatta. Mi van, ha lemaradsz az épp aktuális Pesten hallottam sztoriról, vagy a Dívány legfrissebb cikkéről, esetleg késve jut el hozzád a 9gag mai poénja? Esetleg azért cserébe, hogy dumcsizhass a barátaiddal, játssz a kutyáddal, türelmesen végighallgasd a nagymamádat, élvezd a napsütést és a virágzó fákat...
Ha azt veszed észre, hogy nem tudsz kimászni a telefonod mögül, lehet, hogy azért van, mert olyan problémával állsz szembe, amire nem tudod a megoldást, így megpróbálod elterelni a gondolataidat. Pedig a probléma nem oldódik meg magától... csak Magától! ;)
És én azt tapasztaltam, hogy nincs az a probléma, ami ne lenne húsz méterrel kisebb, ha megbeszéled az anyukáddal! :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése